Töviseink ​és a Töviskoronás

Ki ne gondolkodott volna már azon, hogy miért kell a jó embereknek is szenvedniük, vagy éppen az ártatlan gyermekeknek? Isten a mi szerető Atyánk, mi igyekszünk jó gyermekei lenni – akkor hát miért ér bennünket is annyi csapás? Vagy nem igaz, hogy a mi Urunk csakis jót akar nekünk?… Az első rövid válaszunk pont az lehetne, hogy bizony, azt sem tudjuk, mi az, ami IGAZÁN jó nekünk… No de ez számtalan újabb kérdést vet fel… Gyökössy Endre lelkész-pszichológus nem akar üres vigasztalásokkal, semmitmondó frázisokkal untatni bennünket. Könyvecskéjében megpróbálja körbejárni a szenvedés titkát, és nem megfejteni törekszik, hanem élhető, használható tanácsokat adni ahhoz, hogy mit is kezdjünk a fájdalommal, szenvedéssel. »A mi Gazdánk ma is és újra azt üzeni: van .értelme a szenvedésnek! Ne meneküljünk tőle, ne fordítsunk neki hátat, de ne is adjuk meg magunkat apatikusan. A szenvedés nem értelmetlen tûz! Legfeljebb csak annak számára, aki nem tudja, mire való. Az eléghet benne, mint a túlhevített agyag, porrá és hamuvá omolhat. De aki öntudatosan fölveszi életébe, beépíti és fölhasználja, az a szenvedések lassú, fojtott tüzében szénné válhat. És csak szénnel tud új ábrákat rajzolni a Nagy Tervező, szénnel tud új képeket rajzolni a Nagy Művész. Szénnel fűt, hogy ezt az önzésébe fagyott világot felmelegítse. Aki öntudatosan beépíti az életébe és fölhasználja, azt a szenvedések lángja meg is edzheti, mint ahogy az acélt is tűzben edzik hasznos szerszámmá.«