Az öröm játéka örök

Édesanyja korán meghalt, ezért a nőegylet nevelte. Messze nyugaton éltek, és mivel nagyon szegények voltak, a missziós hordókból látták el ruhával. Még egészen kicsi volt, amikor egyszer szeretett volna egy babát. Reménykedve várta, hátha a következő hordóban érkezik egy, de amikor kiürítették, baba helyett csak két kicsi mankót találtak benne. A lányka természetesen sírva fakadt, és az édesapja ekkor találta ki neki a játékot: mindenben, ami történik, keresni kell valamit, aminek örülni lehet. Az ominózus eset máris jó alkalom volt arra, hogy kipróbálják az örömjátékot: annak örülhettek, hogy a kislánynak nem volt szüksége a mankókra. így kezdődött az öröm játéka, amelyet Pollyanna felcseperedvén is folytatott. Szüksége is van arra, hogy mindig ébren keresse és megtalálja, minek is lehet örülni az életben, mert bizony, ebben az újabb regényben újabb megpróbáltatások várnak rá, ám, ahogy mondani szokták, minden jó, ha a vége jó…