Máté evangéliuma

Máté evangéliumával találkozik mindenki először, aki az Újszövetséget a kezébe veszi. De egyben találkozik azzal a sajátos előadásmóddal is, ami éppen a szentírási könyveknek a sajátja: egyszerre adnak történetet és igehirdetést, elbeszélést és hitbeli tanúskodást, és mindezt a régi keleti ember kifejezésmódjával. Ezért az Evangélium mélyebb megértése hozzá van kötve a szöveg megfelelő értelmezéséhez, magyarázatához. A magyarázat mindig szokásban volt az Egyházban. Azt kellett a szövegből kiolvasni, amit a sugalmazott szerző ki akart fejezni. Ehhez pedig ismerni kellett a mufajt, a szavak korabeli jelentését, az események üdvtörténeti összefüggését, továbbá annak a kornak a vallási és kulturális hagyományait, amelyben a könyvek keletkeztek. Máté evangéliumának magyarázatánál az a cél lebegett a szerző szeme előtt, hogy segítséget nyújtson a hívő olvasónak, aki ismereteit és vallásos meggyőződését kívánja elmélyíteni, de tekintettel volt az egyházi igehirdetésre is. Az Evangéliummal elsősorban mint kinyilatkoztatással, mint az üdvösség rendjébe illeszkedő isteni üzenettel foglalkozik. Ezért a nyelvészeti és szövegkritikai kérdésekre csak annyiban tér ki, amennyiben az okvetlenül szükséges a kinyilatkoztatott tartalom megértéséhez és kifejtéséhez. A gyakorlati cél miatt nem időz azok mellett a vélemények mellett, amelyek egy elképzelt műfaj kedvéért könnyen feláldoznák az események történetiségét. A kinyilatkoztatás a Krisztus-eseménybe volt beágyazva, tehát abból kell kiolvasni - jelenti ki a könyvhöz írt előszavában Gál Ferenc.