Megszülettünk, és nem halunk meg soha

Chiara 2008-ban kötött házasságot férjével. Az esküvőt követően hamarosan várandós lett, ám az ultrahangos vizsgálat súlyos agyi fejlődési rendellenességet mutatott a babánál. Szülei habozás nélkül az élet mellett döntöttek; a kis Mariát elkísérték -harminc perccel földi születése után - az égi születésig. Chiara másodszor is áldott állapotba került, de az ultrahangos vizsgálat ismét rossz eredményt mutatott: a kisfiúnak nem volt lába, és a belső szervei sem fejlődtek ki megfelelően. A házaspár ennek ellenére örömmel és szeretettel élte meg a gyermek születését, aki hamarosan szintén a mennyországba távozott. Chiara harmadik várandóssága közben kiderült, hogy a nyelvén rosszindulatú daganat van, ezért fia életének védelmében csak a szülés után vállalta a kemoterápiát és a sugárkezelést. Nem sokkal ezután egyik szemére elvesztette a látását, de a szenvedések közepette is hittel és örömmel bízta életét az isteni gondviselésre. 2012. június 13-án férje, Enrico megkérdezte: "Szerelmem, az Úr keresztje valóban édes?" Chiara nehezen lélegzett, beszélni is nehezére esett, de mosolyogva válaszolt: "Igen, Enrico, nagyon édes." Délben meghalt. Színes képmelléklettel