A korai latin nyelvű, nyugati szerzetesség világából ránk maradt egy olyan elbeszélés, melynek kiindulópontja a sajátosan európai pusztaság felfedezése: 435 körül egy kelet-galliai előkelő fiatalember birtokát ott hagyva a Lélek indíttatására bevette magát a lakóhelyéhez közeli áthatolhatatlan hegyes erdőség rengetegébe, s az emberi tekintetek elől elrejtőzve intenzív imaéletbe kezdett. A neve Romanus volt, a hegység pedig, amelyben lakást vett, a mai Svájc és Franciaország határán emelkedő Jura. Lemondása, az Isten országáért vállalt áldozata nem maradt meddő, előbb Lupicinus nevű édes testvére csatlakozott hozzá, majd tanítványok sokasága kereste vezetése alatt a szerzetesi élet kegyelmeit, köztük Eugendus. Az ismeretlen szerző szándéka, hogy a három szent triptichonját megrajzolva egyetlen életet, életformát, az atyák által megvalósított evangéliumi Krisztus-követést állítsa az olvasók elé.
