Reménység a sötétben

A kommersz áradata mellett a jelen kötetünkhöz hasonló vészjelzések is érkeznek az Egyesült Államokból. Jobban oda kellene figyelnünk rájuk. Az amerikai társadalmat kritikusan, ugyanakkor pozitív elfogadással szemlélő Richard Rohr újabb magyarul megjelenő műve egyszerre mutatja be a "nyugati fehér ember" társadalmi utazásának és az egyén lelki utazásának a zsákutcáit. De nem csak a diagnózist állítja fel, hanem egyúttal gyógyszert is kínál: a belső átalakulást. Ha ezt "magánemberként" sokan megtennénk, akkor a társadalmi környezetünk is radikálisan megváltozna. A szerző gondolataiban a kereszténységet vallók és elutasítók egyaránt megtalálhatják azokat a kincseket, amiért érdemes efféle szellemi túrára vállalkozni. Mi, akik a kereszténységet és az egyházat olykor minden kritika nélkül elfogadjuk, rácsodálkozhatunk arra, hogy szeretett vallásunk mennyire ésszerű és praktikus, míg a kritikus elmék arra, hogy végül is mennyire hasonló módon gondolkodnak, mint mi. Végül különösen ajánlható ez a könyv olyanoknak, akik éppen valamiféle lelki zsákutcában toporognak. Az ember fájdalmát tetőzi ilyenkor, hogy úgy érzi, mindenki elhagyja, sőt egyenesen menekülnek előle, mint a fertőző betegtől. Rohr viszont – és persze az igazi keresztény hagyomány – éppen ellenkezőleg tesz: mellénk áll, és kimondja, hogy a túlságosan magabiztosakkal szemben, a bajban levők a jövő reménységei, tőlük várható a valódi megoldás. (Lisztes Gábor)